Mint ígértem, itt a legszebb állomás. Párját sehol máshol nem lelheted!

Olaszország gyöngyszeme Velence, s annak ékessége a Dózsepalota.

A fehér és rózsaszín márvánnyal burkolt épület volt már rezidencia, a kormányzótanács központja, a bíróság székhelye, sőt, börtön is.

A Dózsepalotát a börtönépülettel összekötő folyosót a Sóhajok Hídjának nevezik. A gótikus palota elődje a 9. században épült fel, aztán többször is átalakították, majd 1577-ben a tűz elpusztította.

Antonio da Poente építette újra, s belül fényűző díszítést kapott, Tintoretto, Veronese, Sansovino alkotásai kaptak benne helyet, más reneszánsz mesterekével egyetemben. Az épület 152 méter hosszú homlokzatának két alsó szintje nyitott árkádsorral rendelkezik, az oszlopfőkön az erény és bűn jelképei, valamint uralkodók és filozófusok ábrázolásai láthatók.

Velence az idők során egyre bővült, növekedett, lakói fokozatosan népesítették be a mocsaras területen lévő szigeteket. A város vezetői a legtekintélyesebb családokból kerültek ki, s 1100 éven keresztül szinte megszakítás nélkül vezették a köztársaságot. Az első dózse Paolo Lucio Anafesto lett 697-ben, s utódai állandó harcot vívtak hol a fennmaradásért, hol a nagyhatalmi szerep elnyeréséért.

A 9. századtól – Márk evangélista maradványainak ideszállítása után magukat a Szent Márk Köztársaságnak nevezték. Velence a keresztes hadjáratok idején élte fénykorát, aztán a 17 – 18. századra csillaga lehanyatlott, s Napóleon buktatta meg az utolsó dózséját, Ludovico Maninit 1797-ben.

A város ezután hol olasz, hol osztrák kézen volt, majd 1866-ban csatlakozott az Olasz Királysághoz.